„Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? Magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.” (2Kor 13,5)
Vizsgáljátok meg szíveteket!
„Kísértsétek meg magatokat, ha a hitben vagytok-é? Magatokat próbáljátok meg. Avagy nem ismeritek-é magatokat, hogy a Jézus Krisztus bennetek van? Kivévén, ha méltatlanok vagytok.” (2Kor 13,5)
„Semmi nem olyan alattomos, mint a bűn csalárdsága. E világ istene félrevezet, megvakít és pusztulásba visz. Sátán nem áll elő nyíltan és azonnal egy egész sor kísértéssel… A jó külső látszatával álcázza ezeket… A becsapott emberek megtesznek egy lépést, majd felkészíti őket a következőre. Sátán készen tartja csapdáját, és figyeli, hogy éppen azon az ösvényen haladunk, amit előkészített…
Alapos önvizsgálatra van szükség, és mély vizsgálódásra Isten Igéjének fényében. Egészséges vagyok bensőmben, vagy romlott? Megújultam-e Krisztusban, vagy még mindig testies vagyok szívemben, amely csak új ruhát visel? Állítsuk magunkat Isten ítélőszéke elé, és lássuk meg az Ő világosságában, van-e valamilyen titkos bűn, valamilyen tisztátalanság vagy bálvány, amelyet még nem vetettünk el. Imádkozzunk, ahogyan még sohasem imádkoztunk, hogy el ne ejtsenek Sátán csalásai, s ne adjuk át magunkat a céltalan, gondatlan és felelőtlen lelkületnek…
Az egyik bűn, amely az utolsó napok jeleinek egyike, hogy hitvalló keresztények inkább a gyönyöröket, mint Istent szeretik. Törődjünk igazán a lelkünkkel! Kutassuk gondosan! Egy igazi vizsgálódást követően milyen kevesen vannak, akik feltekintenek az égre, és azt mondják: »Nem szeretem jobban a világ gyönyörűségeit, mint Istent.« Milyen kevesen mondhatják el:»Meghaltam a világnak… és ha majd Ő megjelenik, én is megjelenek Vele együtt dicsőségben.«Isten szeretete és kegyelme mennyivel értékesebb a színaranynál is! Minden másnál jobban fölemeli és nemessé teszi a lelket. Szívünket és érdeklődésünket a mennyre irányítja. Miközben a körülöttünk lévők talán világi élvezetek keresésével és dőre dolgokkal vannak elfoglalva, beszélgetésünk a mennyre irányul. Az Üdvözítőt keressük, s kinyújtjuk kezünket Isten után megbocsátásért és békéért, bizonyosságért és valódi szentségért. Beszélgessünk Istennel, és a mennyei dolgok átformálják lelkünket Krisztus hasonlóságára.” (Üzenet az ifjúságnak, 83–84. o.)
