„Annakokáért menjetek ki közülük, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, s tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket. És leszek néktek Atyátok, s ti lesztek fiaimmá és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr.” (2Kor 6,17–18)
„Ma is sokan hordoznak fátylat az arcukon. Ez a fátyol, az egyetértés a világ szokásaival és tetteivel, elrejti előlük Isten dicsőségét. Isten azt kívánja, hogy Őrá nézzünk, s akkor nem a világ szempontjaira figyelünk majd. Az igazságot a gyakorlati életünkben is megvalósítva igyekezzünk eleget tenni a Biblia követelményeinek. Az Úr elvárja, hogy ellenálljunk a világ divatjainak, szokásainak, tetteinek és irányelveinek. A világi hatások, akár a tenger hullámai, el akarják sodorni Krisztus követőit Krisztus szelídségének és kegyességének igaz elveitől. Nekünk azonban sziklaszilárdan kell ragaszkodnunk az elvekhez. Ez megköveteli az erkölcsi bátorságot, ezért akiknek a lelki élete nincs odaerősítve az örök sziklához, azt elsodorja a világ. Csak annyiban állhatunk szilárdan, amennyiben Krisztus által Istenben rejtjük el életünket. Az erkölcsi függetlenség nagyon is helyénvaló, amikor a világnak állunk ellen. Ha tökéletesen Isten akaratához szabjuk magunkat, akkor Ő mindenben a segítségünkre lesz, és felismerjük annak szükségességét is, hogy határozottan elkülönítsük magunkat a világ szokásaitól és viselkedésétől.
Nem könnyű elnyerni az örök élet felmérhetetlen kincsét. Senki el nemérheti, aki a világ áramlatával sodródik. Távozzatok közülük, és tisztátalant ne érintsetek! Senki sem viselkedhet világi módon anélkül, hogy magával ne ragadná a világ. Szívós igyekezet nélkül senki sem tud felfelé haladni.
Aki győzni kíván, ragaszkodjon szilárdan Krisztushoz. Ne tekintsen vissza,hanem nézzen fölfelé, kegyességet kegyesség után nyerve el. A biztonság ára az egyéni éberség. Elközelített mindennek a vége. Azokra van most szükség, akik fölfegyverkeztek az Istenért vívott csatára.” (Bizonyságtételek VI., 146–148. o.)
