„Ismét mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám.” (Mát 18,19)
„Battle Creekben, amikor sokan érezték megtéretlenségük terhét, sötétségben éltek és nem láttak világosságot, ima-összejöveteleket hirdettünk, melyeken erőt meríthettek, s így lelkek menekültek meg.” (32. kézirat, 1893)
„Ha sokan vannak egy gyülekezetben, alakuljanak kis csoportok, hogy ne csak az egyház tagjaiért, hanem a hitetlenekért is munkálkodjanak. Ha egy helyen csak ketten vagy hárman vannak, akik ismerik az igazságot, alakuljanak munkálkodó csoporttá. Tartsák meg töretlenül az egység kötelékét, tartsanak össze szeretetben és egyetértésben, bátorítva egymást, hogy előrehaladhassanak, és így mindenki a másik segítségéből nyer bátorítást és erőt. Tanúsítsanak krisztusi megbocsátást és türelmet, ne szóljanak sürgető, türelmetlen szavakat, használják fel a beszéd képességét, hogy építse egyik a másikat a legszentebb hitben. Munkálkodjanak keresztény szeretetben azokért, akik a nyájon kívül vannak… Amint dolgoznak és imádkoznak Krisztus nevében, számuk növekedni fog.” (Bizonyságtételek VII., 22. o.)
„Van otthoni missziómunka is, amelyet el kell végezni, és sokan felteszik a kérdést: Amíg oly sok a bűn és feladat az országunkban, miért igyekszünk idegen országokért munkálkodni? A válasz így hangzik: Munkaterületünk a világ… A Megváltó útbaigazította tanítványait, hogy kezdjék munkájukat Jeruzsálemben, majd menjenek át Júdeán és Samárián, és tovább, a Föld végső határáig. A népnek csak egy kis töredéke fogadta el a tanítást: de a hírnökök hordozták az üzenetet helységről helységre, országról országra, hirdetve az evangéliumot a közeli és távoli helyeken. Azonban előkészítő munkára is szükség volt. Az Üdvözítő ígérete így hangzott: »Majd vesztek erőt, minekutána a Szentlélek eljő reátok, és lesztek nékem tanúim.« Akik nem követik saját akaratukat és vágyaikat, hanem az Úr tanácsát keresik, nem lesznek figyelmetlen hallgatók, mert az Úr tanítja majd őket.” (42/a levél, 1893)
