„Ímé, eljövök, mint a tolvaj. Boldog, aki vigyáz és őrzi az ő ruháit, hogy mezítelen ne járjon, és meg ne lássák az ő rútságát.” (Jel 16,15)
„A gonosz szolga így szól szívében: »Halogatja még az én uram a hazajövetelt. « (Mát 24,48) Nem azt mondja, hogy Jézus nem jön el, nem gúnyolódik második eljövetelének tanításán. Szívében, tetteivel és szavaival azonban arról tanúskodik, hogy az Úr késik. Száműzi mások elméjéből azt a meggyőződést, hogy Jézus hamar eljön. Befolyásával öntelt és meggondolatlan késlekedésre bírja rá az embereket. Megerősödnek világiasságukban és lelki tompultságukban. Földi szenvedélyek, romlott gondolatok veszik birtokba elméjüket. A gonosz szolga együtt eszik és iszik a részegeskedőkkel, a világgal halad az élvezetek keresésében. Szolgatársait megvádolja, és kárhoztatja azokat, akik hűségesek Mesterükhöz. A világban érzi jól magát, és azzal együtt süllyed egyre mélyebbre bűneiben.
»Ha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.« (Jel 3,3) Krisztus adventje meglepi a hamis tanítókat. Ők azt mondják: »Békesség és biztonság!« (1Thess 5,3) Miként a papok és tanítók Jeruzsálem bukása előtt, ők is arra törekszenek, hogy az egyház földi jólétet és dicsőséget élvezzen. Az idők jelei az ő értelmezésük szerint ezt jövendölik meg. Mit mond azonban Isten szava? »Akkor hirtelen veszedelem jő rájuk.« (1Thess 5,3) Mindazok számára, akik ezt a világot teszik otthonukká, Isten napja csapdaként jön el.
A világ, amely tele van lázadással, istentelen élvezetekkel, alszik, biztonságban érzi magát. Az emberek messze dobják maguktól az Úr eljövetelének gondolatát. Nevetnek a figyelmeztetéseken. Gőgösen dicsekednek: »Minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva.« (2Pét 3,4) »Legyen a holnap olyan, mint a ma, nagy és dicső felettébb.« (Ésa 56,12) »Adjuk át magunkat még inkább az élvezeteknek!« Krisztus azonban ezt mondja: »Ímé, eljövök, mint a tolvaj.« Amikor a világ gúnyosan azt kérdezgeti: »Hol van az Ő eljövetelének ígérete?« (2Pét 3,4), pontosan akkor teljesednek be a jelek.
Mialatt ezt kiáltják: »Békesség és biztonság!«, akkor közeleg a hirtelen megsemmisülés.
Amikor a gúnyolódó, az igazság elvetője önteltté válik, amikor a mindennapi munka minden területen a pénzszerzésért folyik, tekintet nélkül a becsületesség alapelveire, amikor a tudós buzgón kutatja a mindentudást, kivéve a Bibliát, akkor jön el Jézus Krisztus, »mint a tolvaj«.” (Jézus élete, 551–552. o.)
